Köpni kell-pü!

Mivel a madaraknak nincsenek fogaik, nem tudják megrágni az ételüket - a kis falatokat egészben nyelik le, a nagyobbakat pedig kisebb darabokra szakítják, gondoljunk csak az erős horgas csőrű ragadozómadarakra.

A madarak fürge, mozgékony életmódjához többnyire gyors anyagcsere is párosult. Persze a gyors emésztéshez idomult emésztőszervrendszer is csoportonként eltérő, hiszen vannak rovarevő madarak, magevők, nektárt fogyasztók, no meg ragadozók és dögevők is.

Egy kis anatómia

A táplálék az előbél kezdetén a csőrön át jut be. A csőr formáját és nagyságát a madár életmódja határozza meg, így ha nem tudjuk, mit is eszik egy adott madár, elég ha rápillantunk a csőrére. A szájüregben sok nyálmirigy található (egyes fajoknál hiányozhat), a nyállal a táplálék összekeveredik. A lenyelt táplálékot a tágulékony nyelőcső után egy zsákszerű képződmény, a begy várja (persze itt is vannak kivételek, például a libáknak nincs begyük). A begy hiányában a táplálék raktározására a nyelőcső szolgál. A begy a mellkas elülső oldalán a villacsont két szára között található. A begy lehet egy- vagy kétüregű (bal és jobb oldali), ez utóbbi például a papagájokra jellemző. A begynek az utódnevelésben is fontos feladata lehet, hiszen néhány faj innen öklendezi fel fiókáinak a táplálékot, sőt a papagájok, galambok begyében lévő mirigyek termelik az úgynevezett begytejet, amely a kismadarak első táplálékául szolgál. A táplálék a nyelőcső rövid végső szakaszán át a két részből álló gyomorba (mirigyes és zúzógyomor) kerül. A nyelőcsövet követő mirigyes gyomor gyengén izmos falának szekréciós mirigyei pepszint termelnek.
A gyomornedvvel átitatott táplálék az izmos falú zúzógyomorba (zúzába) kerül. Itt történik a táplálék megőrlése, a fehérjék emésztése, és az emészthetetlen részek kiválasztásában is szerepe van. A magevők gyomra rendkívül izmos, ennek őrlőmunkáját apró kövek segítik, amiket a madarak aktívan keresnek, és szednek össze. A rovarevők, ragadozók zúzógyomra már kevésbé izmos, a gyümölcsevőké pedig jóval gyengébb.
Az emésztés fő helye a középbél első szakasza, az epésbél, amely közre fogja a hasnyálmirigyet, ide torkollik az epevezeték is. Az epehólyag több madárfajnál hiányozhat (pl. már megint a papagájok, galambok).
A közép és utóbél határán ágazik az eltérő fejlettségű, olykor hiányzó vakbél (pl. ki gondolna: a papagájok egy részénél). A növényevő fajok vakbele mondható a legfejlettebbnek, mivel a cellulózbontó enzimeket termelő baktériumok itt találhatók meg nagy számban.
Az utóbél elülső szakasza a végbélben folytatódó vastagbél.
Az emésztőcsatorna végső szakasza a kloákában, a bélcső kitágult részében végződik. A kloákába nyílnak a húgy- és nemi csatornák is, ez egy közös nyílás, akárcsak a hüllőknél, kétéltűeknél vagy a halaknál.
Érdekesség, hogy a madarak (a struccon kívül) nem rendelkeznek húgyhólyaggal.

No de jöjjön már végre a köpet!

Az étkezés után néhány órával a megemésztetlen részek (szőr, csontok, fogak és tollak, kitinpáncélok, halpikkelyek) összepréselődnek egy gombóccá: ez lesz a híres neves köpet. Ez kb. 10 órán át ott marad, általában naponta kétszer köpetelnek a baglyok, így részben gátolja emésztőrendszerüket, az új zsákmányt nem lehet lenyelni, amíg a köpet ki nem ürül. Amikor egy bagoly több órán belül több zsákmányt is elfogyaszt, a különböző maradékokat egy köpetbe „gyúrja”. A baglyok általában egyik kedvenc helyükön köpetelnek, ez gyakran a fészek környékén van, vagy például a gyöngybaglyok (Tyto alba) esetében a padláson, templomtoronyban. A fiatal baglyok 6-16 napos korukban kezdenek csak köpetelni, addig szüleik csont-és szőrmentes falatokkal etetik őket. A köpetelés első szakaszában (amikor már elkészült a kis csomag) elernyed az izmosgyomor elülső szájadékának záróizma, és a gyomorfal összehúzódásai a köpetet a mirigyes gyomorba nyomják át. Ezután a gyomor és a nyelőcső izmai is ritmusos összehúzódásaikkal segítik a gombóc előrébb jutását, mígnem a madár nyakát kinyújtja, csőrét kitátja, és hopp.

Úttörő volt a bagolyköpet vizsgálatokban Bernard Altum (1824-1900) német kutató, aki rájött az 1800-as évek közepén a titokra, hogy mit is rejtenek a bagolytanyákon a földön heverő tömör gombócok.

A baglyok köpetei azért híresebbek a többi madárénál, mert gyomruk nem annyira savas, mint más ragadozó (vagy nem ragadozó) madaraké, így köpeteikben épségben megtalálhatóak a zsákmányállatok csontjai.

A bagolyköpetekből előkerülő csontok alapján megtudhatjuk, mit eszik az adott bagoly télen, mit eszik nyáron, és milyen mennyiségben. A köpetvizsgálatok során nem csak a táplálkozásukat ismerhetjük meg, hanem egyben a környék kisemlős faunáját is, hiszen ők ügyesebben fogják összegyűjteni nekünk a környék egereit és pockait, mint mi bármilyen gyűjtési módszerrel. A bagolyköpetekben lévő kisemlős koponyák mennyiségéből lehet előjelezni, például az úgynevezett mezi pocok (Microtus arvalis) gradációkat (populációjuk emelkedését illetve csökkenését) is. A bagolyköpet vizsgálatok során került elő hazánkból a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) a Borsodi- Mezőségből. Addig a fajt hazákban senki nem látta élve. Vannak olyan ritkaságok, mint az északi pocok (Microtus oeconomus) amely sokszor csak bagolyköpetekből kerül elő például a Kis-Balaton környékéről.

Az is előfordulhat, hogy a talált köpet gazdája bizony nem egy bagoly volt. A sirályokéban halcsontokat, kagylókat találhatunk, a varjak laza köpeteiben növényi szárakat, pici kavicsokat, a gyurgyalagéban pedig az elfogyasztott rovarok kitinpáncéljait, lábacskáit.

Ha kíváncsi vagy, mit eszik a bagoly, és kedvet kaptál egy kis koponyahatározáshoz, látogass el Pénzesgyőrbe Egyesületünk Oktatóközpontjába, illetve mindenféle rendezvényeinkre!

Bombay Bálint

Irodalom:
https://www.owlpages.com/owls/articles.php?a=4
https://ng.hu/termeszet/2017/07/17/amit-a-bagoly-nem-tud-megemeszteni-kikopi/
http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk_diszmadar.php?id=235
Schmidt Egon: Bagolyköpet-vizsgálatok. (A Magyar Madártani Intézet kiadványa, Bp., 1967, 137 oldal)

Madárritkaságok nyomában

Az elmúlt hetekben különösen érdekes madárfajok látogattak el hozzánk (a madarászok nagy örömére).
Mi is felkerekedtünk, hogy utánajárjunk egy-két ritkaságnak.

Ilyenkor kis hazánkban 200 fanatikus ember teljesen megvadul, és csapot-papot otthagyva nekiindul megfigyelni ezeket a madarakat.

A legizgalmasabb talán a lazúrcinege (Cyanistes cyanus), vele Magyarországon senki sem találkozott…

…egészen eddig. 

Fotó: Barkóczi Csaba

2018. november 18.-án vasárnap reggel, Sándorfalva térségében, a szegedi Fehér-tó nádasában három madarász: Barkóczi Csaba, Domján András és Gyarmati Gábor egy lazúrcinkét látott. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma, ami az Európában eddig előfordult 780 körüli madárfajszámot, hazánk földrajzi elhelyezkedését és méretét figyelembe véve, igen jónak számít.

A kihipózott kékcinegének tűnő madár nagyon jól érzi magát azon a 300 méteres szakaszon, ahol már lassan egy hónapja tölti napjait. A látszólag üres, sűrű nádasban az üreges nádszálakban rejtőző hernyókat, petéket, bábokat bontja ki, ráadásul egy puha függőcinege fészket is talált, ami az elképzelhető legmelegebb éjszakázóhely egy ilyen kicsi madárnak.

Fotó: Bajor Zoltán

A lazúrcinege alapvetően ázsiai elterjedésű faj, Magyarországhoz legközelebb Belarus

(Fehéroroszország) és Ukrajna határvidékén fészkel egy jelentős kiterjedésű,

szigetszerű állománya (forrás: datazone.birdlife.org)

A lazúrcinegétől nem messze (mintegy 200 méterre) egy fiatal rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) sétálgatott a tómederben a sirályok, gémek, és kócsagok közt. A rózsás flamingó rendkívül ritka őszi-téli vendég Magyarországon, a szegedi Fehér-tóról ez az első adata. 

Legutóbb két példányt láttak a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó tömörkényi Csaj-tavon még 2017 decemberében.

Fiatal, még nem rózsaszínű rózsás flamingó. Fotó: Lendvai Csaba

Bár a rózsás flamingó hazánkhoz legközelebb az Adriai-tenger déli partvidékén fordul elő, az sem kizárt, hogy a Kárpát-medencébe eljutó kóborlók jóval messzebbről, az ázsiai költőterületekről érkeznek hozzánk a vonuló libacsapatokhoz szegődve.

Nem sokkal később, 2018.11.30-án Dr. Pigniczki Csaba Szabadszállásról (Bács-Kiskun megye) egy apró ragadozómadár, a kuhi (Elanus caeruleus) megfigyeléséről számolt be. 

Tollászkodó kuhi. Fotó: Kurfis Ilona

A faj első magyarországi megfigyelése 2012.08.24-én történt Csákváron, Fejér-megyében, Szalai Gábor jóvoltából. Azt az öreg, ivarérett madarat akkor négy napon keresztül figyelhették meg a madarászok. 

A most megfigyelt öreg madár így a második hivatalos kuhi hazánkban. Ez elég nagy szám, mivel a szakirodalom szerint a Szaharától délre Afrikában él, de Indiában, az Indonéz szigetvilágban, és 1975-76 óta Spanyolországban, és Portugáliában is költ.

Hiába melegebb vidékekről érkezett hozzánk, szemmel láthatólag jól érzi magát: csak úgy falja a pockokat! Vadászata lehet vártavadászat, amikor valamilyen kiemelkedő pontról (villanyvezetékről vagy fa tetejéről) lesi zsákmányát, de a föld felett vércsemódra szitálva is keresi áldozatát.

Lakmározó kuhi. Fotó: Árvay Márton

Mindeközben 8(!) füstös réce (Melanitta fusca) jelent meg Budapesten az Óbudai-sziget csúcsánál. Ezeknek a tengeri récéknek fő táplálékuk a vándorkagyló. Nyugaton Skandináviáig és Észtország keleti-tengeri partjáig, keleten az ObJenyiszej vízválasztójáig fészkel. Hazánkban szórványos megjelenésű faj. Leggyakrabban a Dunán találkozhatunk vele.

Füstös récék. Fotó: Árvay Márton

Források:

http://www.mme.hu

https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2018/11/21/rozsas-flamingo-szeged-feher-to/

Egyre több szakmai program színesíti táborainkat!

A Sündörgő Táborban néhány vendégszakértő is megfordult, hogy még több érdekességet mutassunk meg a gyerekeknek a minket körülvevő természet szépségeiből. A meghívott szakemberek megannyi izgalmas „műhelytitkot” árultak el nekünk a különféle állatokról-növényekről, és nem utolsó sorban munkájukról.

Dr. Tóth Balázs lepkésszel nappal fűhálóztunk, falombokat kopogtattunk, éjjel pedig cukros vörösborba áztatott madzagokkal lepkéket csalogattunk (és itattunk le), egy fénycső, és egy fehér lepedő segítségével pedig fénycsapdáztunk.

Szász Benedekkel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársával pedig egy kicsit nagyobbacska állatokat fogtunk, mégpedig madarakat. Mesélt nekünk a madárgyűrűzés múltjáról, és jelenéről, személyes élményeiről, és persze kézbe is foghattunk néhány tollas jószágot.

És most következzen egy szép vers:

A következő lepkefajokat találtuk egy nap alatt:

1 Nemophora fasciella feketesávú tőrösmoly
2 Endotricha flammealis
3 Pyralis farinalis lisztilonca
4 Hypsopygia costalis szénailonca
5 Evergestis limbata közönséges dudvamoly
6 Metasia ophialis kígyósávos tűzmoly
7 Pyrgus malvae kis busalepke
8 Erynnis tages cigánylepke
9 Papilio machaon fecskefarú lepke !
10 Iphiclides podalirius kardoslepke !
11 Leptidea sinapis / juvernica közönséges / szibériai mustárlepke
12 Colias crocea sáfránylepke
13 Gonepteryx rhamni citromlepke !
14 Plebejus argus ezüstös boglárka
15 Polyommatus coridon ezüstkék boglárka
16 Polyommatus dorylas mezei boglárka
17 Polyommatus daphnis csipkés boglárka
18 Polyommatus icarus közönséges boglárka
19 Hamearis lucina kockáslepke
20 Melitaea phoebe nagy tarkalepke
21 Araschnia levana pókhálós lepke
22 Argynnis paphia nagy gyöngyházlepke !
23 Boloria dia kis gyöngyházlepke
24 Lasiommata megera vörös szemeslepke
25 Maniola jurtina nagy ökörszemlepke
26 Aphantopus hyperanthus közönséges ökörszemlepke
27 Hipparchia fagi szürkeöves szemeslepke
28 Minois dryas fekete szemeslepke
29 Melanargia galathea sakktáblalepke
30 Coenonympha glycerion közönséges szénalepke
31 Gastropacha quercifolia tölgylevélpohók
32 Phyllodesma tremulifolia nyárfalevélpohók
33 Antherea yamamai tölgyfa-pávaszem
34 Macroglossum stellatarum kacsafarkú szender
35 Chlorissa cloraria sárgás zöldaraszoló
36 Scopula immorata réti sávosaraszoló
37 Scopula incanata hamvas sávosaraszoló
38 Idaea rusticata tarka apróaraszoló
39 Cyclophora ruficiliaria vörösrojtú pettyesaraszoló
40 Rhodostrophia vibicaria pirosszélű araszoló
41 Catarhoe cuculata csuklyás tarkaaraszoló
42 Camptogramma bilineata kétvonalas sávosaraszoló
43 Minoa murinata kutyatej-araszoló
44 Heliomata glarearia bőrszínű araszoló
45 Plagodis pulveraria szemcsés araszoló
46 Synopsia sociaria ürömaraszoló
47 Hypomecis punctinalis foltos faaraszoló
48 Fagivorina arenaria bükkfaaraszoló
49 Gnophos furvata nagy sziklaaraszoló
50 Drymonia querna tölgyfa-púposszövő
51 Ptilodon cucullina csuklyás púposszövő
52 Meganola strigula szürke pamacsosszövő
53 Paracolax tristalis sárgás karcsúbagoly
54 Polypogon tentacularia sötétaljú karcsúbagoly
55 Herminia tarsicrinalis pelyheslábú karcsúbagoly
56 Lymantria dispar gyapjaslepke
57 Arctornis l-nigrum L-betűs gyapjaslepke
58 Eilema complana lapos zuzmószövő
59 Euplagia quadripunctaria csíkos medvelepke
60 Catocala hymenaea galagonya-övesbagoly
61 Catocala electa fűzfa-övesbagoly
62 Catocala sponsa tölgyfa-övesbagoly
63 Lygephila craccae bükkönybagoly
64 Lygephila procax fekete csüdfűbagoly
65 Laspeyria flexula csipkés zuzmóbagoly
66 Autographa gamma gammabagoly
67 Acronicta rumicis sóska-szigonyosbagoly
68 Craniophora ligustri fagyalbagoly
69 Acontia trabealis zebrabagoly
70 Schinia cardui keserűgyökér-nappalibagoly !
71 Cryphia algae sárgászöld zuzmóbagoly
72 Amphipyra berbera / pyramidea rezesszárnyú / fahéjszínű zsírosbagoly
73 Hoplodrina blanda sötétbarna selymesbagoly
74 Trachea atriplicis nyári zöldbagoly
75 Cosmia trapezina trapéz-lombbagoly
76 Lacanobia suasa tarka veteménybagoly
77 Hadula trifolii lóherebagoly
78 Mythimna ferrago rozsdás rétibagoly
79 Agrotis exclamationis felkiáltójeles földibagoly

Na, rímelt ;)?

Helyzetjelentés a Pilismaróti-öbölből

Télen igencsak más madárfajokkal találkozhatunk földön, vízen, levegőben, mint nyáron. Vajon miért? Közismert, hogy számos nálunk fészkelő madár a tél beköszöntével tőlünk délre vonul melegebb, táplálékban bővelkedőbb területekre. Viszont ilyenkor sok, tőlünk északabbra költő faj keresik fel hazánkat. Ilyen télen csapatosan megjelenő vendégek a fenyőrigók, a fenyőpintyek, és számos vízimadár is.

Fekete harkály jelenlétének nyoma.

Mi a Pilismaróti-öbölbe látogattunk el, hogy megnézzük, mi a helyzet. A szélvédettebb öblöt rengeteg vízimadár részesíti előnyben a nagy Dunával szemben. Útközben az ösvényen felismertük a vaddisznók, őzek, szarvasok, és egy borz lábnyomait. Népes süvöltő sereg köszöntött minket a harkályok és egy fakusz mellett. A vízen több mint 350 szárcsa és több száz kontyos réce közt 8 hegyi récét pillantottunk meg.

Nagy bukó.

A tengeri récék közül még szerencsénk volt egy tojó füstös récéhez is. A szintén több száz példányból álló kerceréce csapatokban jó néhány gácsér javában udvarolt a tojóknak. Látványos násztáncukban sokáig gyönyörködtünk. Fő táplálékukat a különféle kagylók jelentik. Érdekesség, hogy a messzi északon odúkban költenek. A fekete-fehér tollruhájú hím kis bukók, és nagy bukók is legalább 50 példányból álló csapatokat alkottak a barnásabb öltözetű tojókkal együtt. A vöcsökfajok közül láttunk udvarló búbos vöcsköket, egy téli ruhás feketenyakú vöcsköt, és egy már nyári öltözetében lévő vörösnyakú vöcsköt. Különlegességük, hogy a halakon és növényeken kívül esznek tollakat is. A parton találtunk egy jellegzetes sávozásáról könnyen felismerhető tollat, amit egy darázsölyv hagyott el. Mint neve is mutatja, ő táplálékspecialista: kedvenc csemegéi a méhek és darazsak, lárváik és bábjaik. 

Darázsölyv tolla.

Jó néhány ritkasághoz szerencsénk volt, és ha Te is szeretnél hasonló élményekkel gazdagodni, tarts velünk!

Udvarló kercerécék.

Legyél az önkéntesünk!

Írta: Bombay Bálint

Képek: Ábrám Örs

Vérengző cinkék

A széncinege (Parus major) a madáretetők egyik leggyakoribb vendége. Egész Európában elterjedt, nálunk is rendszeres fészkelőnek számít. Védett faj, természetvédelmi értéke 25000 Ft. Főként hernyókkal, és egyéb rovarokkal táplálkozik, így nagy segítséget jelent egy kertben, hiszen naponta több mint 300-szor eteti meg mindig éhes fiókáit, akikből akár kétszer egy tucatot is felnevelhet egy nyáron. A cinkék odúkban költenek, szívesen foglalják el a kihelyezett mesterséges odúkat, de a postaládába, villanyórába is fészkelhetnek, ha nem találnak mást. Télen a cinkék nem vonulnak el messzi tájakra, inkább maradnak, és rovarok helyett vegetáriánus életmódot folytatnak, átállnak az olajos magvakra, kedvencük a szotyi.

Széncinege (Bombay Bálint).

Azonban néhány évvel ezelőtt egyre több megfigyelés bizonyította, hogy a kedves kis cinkék vérmes ragadozókként is tudnak viselkedni. Már a középkorban leírták, hogy a cinegék lecsipegették az akasztott emberek zsírját, és egyéb szöveteit. Több beszámoló szólt arról is, hogy a cinkék rájárnak a dögökre, elhullott szarvasokból, őzekből is csipegetnek. Aztán Barnes 1975-ben megfigyelte, hogy a cinkék kisebb énekesmadarakat ejtenek el. Általában erős csőrükkel szétverik áldozataik koponyáját, hogy hozzájuthassanak a legtáplálóbb falathoz: az agyvelőhöz.

Széncinke pocokkal (Oláh János).

És még valami… Estók Péter, az Eszterházy Károly Főiskola kutatója munkatársaival egy magyar barlangban megfigyelte, hogy széncinegék téli álmot alvó törpedenevéreket (Pipistrellus pipistrellus) támadtak meg, szétverték a koponyájukat, és elfogyasztották az agyvelőjüket. Estók Péter és Zsebők Sándor Björn Siemers svéd kollégájukkal 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért regisztráltak a Bükkben. Az eset leírása a Biology Letters folyóiratban jelent meg 2010-ben.

Természetesen az, hogy néhány élelmes cinke rájött, hogyan juthat még több energiához, esetleg táplálékhiány esetén, nem jelenti azt, hogy minden cinege agyevő vérengző ragadozó.

Egy finn természetfotós, Lassi Kujala videóján jól látszik, amint egy cinke levadászik egy az etetőn csipegető zsezsét

https://videa.hu/videok/origo/tudomany-technika/gyilkos- cinke-eteto- madar-oles- Coqf5CpXc9VIqEwo

Ezen a képen pedig széncinegék által elejtett zsezsék (Carduelis flammea) és egy citromsármány (Emberiza citrinella) teteme látható, amikből fogyasztottak is a cinegék.

Cinkék által predált énekesmadarak (Lassi Kujala).

Érdekességként a világ legkisebb valódi ragadozómadara a feketecombú verébsólyom (Microhierax fringillarius). Délkelet-Ázsiában, Indonéziában, Malajziában, Szingapúrban és Thaiföld területén él. A kb. 20 grammos, 14 cm hosszú széncinegénél nem sokkal nagyobb: Testhossza 14–17 centiméter, szárnyfesztávolsága 27–34 centiméter, testtömege 28–55 gramm.

Verébsólyom (Google képkereső).

Írta: Bombay Bálint

forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20130219-a- szencinege-verszomjas- fenevad.html

Vadas-madaras Sündörgő

Lezárult az idei Sündörgő tábor, de nem búsulunk, mert épp ezerrel pörög a Süni és szerveződik a következő BioBlitz!

Na, de ne rohanjuk ennyire előre! Táborainkban idén is számos szakmai programra jelentkezhettek a gyerekek. Az évek során önkéntes szakembereink geológia, csillagászat, néprajz, művészet, fényképészet, vártúra és töri, rovarászat, növénytan és természetvédelmi biológia témakörökben ismerhették meg hazánk természeti és kulturális értékeit. Ez a rövid bejegyzés most az utóbbi szakmai túráról fog szólni, amelyet a táborban olyan fedőneveken illetünk, mint vadas, vadmadaras, vadmadár, vadbiológia vagy vadas-madaras.

Túráink során elsősorban a gerinces állatokra és az azokkal kapcsolatos természetvédelmi és vadgazdálkodási kérdésekre koncentrálunk. Többek közt nyomot olvasunk és öntünk, kisemlőst csapdázunk, madarakat figyelünk meg és határozunk hangok valamint tollak alapján.

Az idei táborban például találkoztunk vöröshasú unkával, vándorsólyommal, erdei és gyepi békával, egerészölyvvel, erdei és vízi siklóval, fali és zöld gyíkkal, valamint sok-sok érdekes állattal.

Hegyi szitakötő.

Gímszarvas nyom.

Vöröshasú unka.

Szalamandra lárvák.

Vaddisznó tejfog az állkapocsban, alatta a fejlődés alatt lévő új fogakkal.

Gyepi béka.

Fiatal fali gyík.

Erdei sikló.