2017. október 17., kedd

Egy év a Vadasparkban!

A Budakeszi Vadaspark története egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza. Ha nem is a kezdetektől, de a Pangea Egyesület is régóta jó viszonyt ápol a parkkal. Így rendszerint el is látogatunk az eseményeikre!

2017-ben sem volt ez másként, sőt, havonta találkozhattatok velünk a Budakeszi Vadasparkban! A különféle rendezvényeken megannyi játékot próbálhattak ki velünk kisebbek és nagyobbak: tesztelhették ügyességüket, eszüket, érzékszerveiket is. Meséltünk nekik állatokról, növényekről, természetvédelemről - nappal és éjszaka egyaránt. 

Jövőre Te is látogass el hozzánk! 










Írta: Bombay Bálint

2017. október 12., csütörtök

Túra az Alacsony-Tátrában

Kosteleki önkéntes programunk mindannyiunk sajnálatára tavaszra halasztódott, az így felszabadult hétvégénket pedig úgy döntöttünk, hogy -a gyimesi csűrköltöztetés helyett- az Alacsony-Tátrában (Nízke Tatry) túrázással töltjük.

Szeptember 30-án hajnalban tehát nekiindultunk két autóval, hogy nyolckor már Trangoska (1120 m) parkolójából  kezdhessük el a kétnapos kalandot. A nyolc főből álló csapat magját a Pangeás különítmény (Zsófi, Vincze, Pisti és Mimi) adta. Fejenként négy liter vízzel, csúcssörrel, sátorral, hálózsákkal és élelemmel felpakolva nekiindultunk felfelé, az első lendület a menedékházig vitt minket, ahol elkezdtük készleteink megcsapolását és megcsodáltuk a partizánemlékművet.


A II. világháború idején Gyömbér és Králicska között visszavonulási harcok voltak a partizánok és a német alakulatok között. A harcok, valamint a partizánok az Alacsony-Tátra főgerincén való nehéz átkelésének emlékére emelték 1944 telén ezt az emlékművet.

Ezután tovább folyattuk utunkat felfelé, egészen az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsáig, a Gyömbérig (Ďumbier) (2043 m). Innentől a csúcssörök nem nyomták tovább a vállunkat, ráadásként pedig gyönyörű kilátásban lett részünk, ugyanis szerencsére csodaszép, napos időt fogtunk ki. A főgerincen tovább haladva nyugati irányba ezután meghódítottuk a Chopok (2024 m) nevű csúcsot, majd a Dérest (Dereše) (2004 m) is.


Itt rengeteg kőépítmény és a gerincen átbukó felhők fogadtak minket, miközben a nap is egyre lejjebb került az égen, így a szeles gerinctől búcsút vettünk és leereszkedtünk a hegy oldalába, ahol gyorsan felvertük sátrainkat és felkészültünk a fagyos éjszakára.

Reggel többen már napfelkelte előtt felébredtek a foguk vacogására, ők a gerincre felkapaszkodva köszöntötték az új napot, majd reggeli, sátorbontás (és sátorról jégolvasztás) és egy kis hálózsákos napon melegedés következett, majd nekiindultunk lefelé, fagyott áfonyát eszegetve.




Ezen a napon a tengerszint feletti magasság csökkenéséből kifolyólag inkább fenyőerdőkben, áfonyás tisztásokon vitt utunk, rengeteg gombát találtunk, megmásztuk a Baba csúcsot (1590 m) és alaposan kifáradva jutottunk el végül a parkolóba, ahova a csapat még mindig energikus fele plusz pár kilométert megtéve az autókat elhozta, hogy újra együtt tegyük meg már 2 x 4 keréken az utat Magyarországra, hogy még mindenkinek legyen ideje megírnia másnapra a házi feladatát :).


Nagyon jól éreztük magunkat, szándékozunk a jövőben is legalább havonta egyszer hasonló túrákat szervezni lelkes önkénteseinknek és barátainknak, ezek a PÖT keretében kerülnek majd megtervezésre. 

Írta: Kas Emília (Mimi)

2017. október 1., vasárnap

Zavaros a Tisza... - Vízitúra

Nem csak az önkéntesmunkáról szólt az egyesület tagjainak a nyár, hanem augusztus 12-20- ig evezni indultunk a felső Tiszán. A vízitúrát már hosszú évek óta a Szabó család szervezi meg, ehhez csatlakozott most a pangeás csapat 5 fővel, és Duna a kosteleki kutya is velünk tartott. Idén Tiszabecsről indultunk, és Tuzsérra éreztünk meg.


A vízitúra alatt vadkempingezni szoktunk, ami azt jelenti, hogy homokpadokon alszunk nomád körülmények között sátorban vagy hálózsákban a csillagos ég alatt, mint azt a Süni táborban már megszokhattuk. A mindennapi kenuzás mellett kulturprogramokat is szerveztünk: Szatmárcsekén a kopjafás temetőt néztük meg, majd a Túr-bukót, Tarpán az ország egyik működő szárazmalmát, Lónyán a haranglábat és a templomot, és Tiszaszentmártonban a templomot csodáltuk.


Többször megálltunk fürödni is evezés közben, hogy a Tiszában lehűtsük magunkat. Napközben szendvicseket, kenyeret ettünk, este pedig bográcsoztunk, krumplit, halat, szalonnát sütöttünk. Ehhez a homokpadokon gyűjtöttünk fát.



Kaptunk itt is tábori daloskönyvet, amit este a tábortűznél is használtunk és az evezés közben is nagy segítség volt dalolva evezni! Éjszakánként pedig párosával óránkénti váltásban őrködtünk. Volt egy mobil röplabda- hálónk is, amit minden nap vittünk magunkkal, és reggelente kávé helyett röpimeccseket játszottunk és úsztunk.


A benki homokpadon tartottunk egy pihenőnapot is a túra közepén, ahol indokolatlanul kevés árnyék volt:


Köszönjük a szervezést a Szabóknak, Peti kapitánynak, és reméljük jövőre is részt vehetünk majd a túrán!

Írta: Novák Sára Anna & Szabó István