Önkénteseink segítségével dolgozunk a „Teljes Földért”, azaz a Természetért és a benne élő — attól elvenni nem akaró, a tájat gazdagító — gondolkodásmódjában és tetteiben is a fenntarthatóságot szolgáló Emberért.
Környezeti neveléssel, természetvédelemmel, ökológiai gazdálkodással, népi hagyományőrzéssel és természettudományos ismeretterjesztéssel foglalkozunk.
A karácsony előtti negyedik vasárnaptól kezdődő időszak az advent. Mi is lázasan készülődünk az ünnepekre, így hétvégén Pénzesgyőrben nagy mézeskalácsozást tartottunk. A mézeskalácsot már az ókori görögök is ismerték, manapság azonban nem az isteneknek, inkább egymásnak szánjuk ajándékként. A mézeskalácsokat Magyarországon a középkor óta díszítik, ezért mi is ügyeskedtünk különféle magvakkal, mákkal, pisztáciával, fenyőmaggal, mandulával, szezámmaggal, aszalt áfonyával.
Készültek kukoricacsuhéból és szalmából is szebbnél szebb karácsonyi díszek, és az adventi koszorú méhviasz gyertyáit is meggyújtottuk. Az összegyűlt közel 30 ember etetésén kívül a madarakra is gondoltunk, nekik madárkalácsokat készítettünk az előző hétvégi birkavágásról maradt birkafaggyúból. Mi mondjuk jobban jártunk, volt szarvaspörkölt, "nyögvenyelő", bundáskenyér és lángos is.
Ha a madárkalács receptje érdekel, lesd meg egy aktív önkéntesünk blogját itt.
És most jöjjön néhány kép a sürgés-forgásról és az alkotásokról!
Lezajlott a második menet is! Múlt héten szombaton (12.03.) este 11 körül fejeztük be a hurkák töltését. Egy kényelmes hét órás indítással hét állat levágására került sor. Előtte viszont dallamos Benny Hill zenére kergettük a birkákat körbe-körbe a mezőn mire sikerült bezárni őket a karámba. Bájron böllérkedet (duhajkodott), Patkó Laci fogta a bestiát, Niki pedig a vért gyűjtötte lavórba. Egy esetben mondjuk a birka carotis communis verőerének mértani pontosságú felnyitása azt eredményezte, hogy Nikinek még a füléből is vér csöpögött. (Tudjuk, ugye-e? Vénás vérzés: sötét, egyenletesen folyó. Artériás: élénk piros, sikítva spriccelős.)
Kb. 13-an voltunk az egész birkavágáson, de a csapat nagyja a véres részekben nem vett részt, hanem előkészítette a konyhában a további feladatokhoz szükséges cuccokat (pl. lavór, hagyma, kések…). Az állatokról viszonylag gyorsan lekaptuk a szőrt és a zsigerelés is hamar ment. Ebéd után nem sokkal már a készen voltunk a bontással is. Amúgy köszönjük az „első menetes” birkavágóknak a munkát, az ő általuk készített hurkát csámcsogtuk el ebédre :). Kaja után Niki és Bájron elkezdték tisztogatni a bontott húsokat. A faggyú nagyja lekerült a juhokról, de két faluval odébb is lehetett hallani, ahogy Nikiék vacogó fogai összeütődnek a kis ház erkélyén. A fagyhalott jegesmedvéket konténerrel kellett elszállítani a kertből és estére még csak hidegebb lett…
Közben a kamrában Koncz Marciék nekiláttak a hurka fűszerezés és töltés örökkévalóságnak tűnő folyamatának. A konyhás csapat Márti és Rolcsi vezetésével elkészült az isteni birkapörkölttel (amiből mindenki tudott haza is vinni!). A csapat jelentős része éjfél előtt hullafáradtan nyugovóra tért, de azért maradtak olyanok is, akik hajnalig tartó diszkrét gentry teázással ünnepelték a birkatort.
Vasárnap takarítás és mosogatás volt egész délelőtt. Szerintem csak a szomszéd bontatlan étkészletére nem került vér. Olyan helyekről vakargattuk a faggyút és vért, ahol birka bizonyítottan nem járt az elmúlt tíz éveben. A takarításon kívül minden szuper volt. Januárban lehet, hogy lesz még egy vágás. Legyen? Gyertek minél többen!
Érdekelnek az
ősmaradványok? Kíváncsi vagy milyen fák fordulnak elő a Bakonyban? Vagy csak kell
egy szép szövettáska? Lesd meg az idén 25 éves egyesületünk kiadványait és válogass kedvedre!
Vásárlásaiddal többek közt táboraink
létrejöttéhez is hozzájárulsz! Ha megtetszett valami bátran keresheted Hajnal
Imréné Ritát (rita@pangea.hu)!
Kőfejtörő társasjáték
Kiknek ajánljuk: 10-100 éves kor között bárkinek! Az ország egyetlen geológiai társasjátéka, élmény az összes geológus, geográfus és paleontológus családtagnak. Na jó, tök jó móka másoknak is.
Ár: 2500 HUF
Zsíros Zoltán (2015): Kemenceépítés és kenyérsütés (35 pp.)
Kiknek ajánljuk: nagysikerű Pangea füzetünket minden olyan érdeklődőnek ajánljuk, aki szeret saját maga barkácsolni és házi sütésű finomságokat fogyasztani. Saját készítésű pizza a következő kerti party-n?
Ár: 600 HUF
Sasvári Ágostan
(2004): Gyökeresen más (52 pp.)
Kiknek ajánljuk:
akiket érdekelnek a környezetbarát szennyvízkezelési eljárások, esetleg saját
nyaralójukat szeretnék zöldebbé tenni.
Ár: 500 HUF
Horváth Judit
& Pintér Balázs (szerk.) (1993): A pénzesgyőri fás legelő természeti
értékei (28 pp.)
Kiknek ajánljuk:
akiket érdekel egy-egy igazán különleges hazai élőhely –például a bakonyi fás
legelők is– komplexitása. A füzetben olvasmányosan leírás található a terület
élővilágáról, geológiai és hidrológiai viszonyairól.
Ár: 400 HUF
Bundai Zsófia, Filó
Andrea & Malatinszky Ákos (2008): Süni (I-IV.) (140 pp., 95 pp., 55 pp., 87
pp.)
Kiknek ajánljuk:
akiket érdekel a gyerektáborok szervezése és környezeti nevelés. A szerzők „harcedzett”
táborszervezők és programtartók, akik sok éves tapasztalata olvasható most a
könyvek lapjain. A táborlakók szüleinek számára is érdekes olvasmány! Kötetek: tábor szervezése (I), tábori élet (II), főzöcskézés (III) és dalok (IV).
Ár: 1200 HUF (4
db: 4200 HUF)
Bodnár László (1999): Ásványhatározó (411 pp.)
Kiknek ajánljuk: előképzettség
nélküli érdeklődők számára is érthető szakmai kézikönyvet kaphat a kezébe, aki
ezt ásványhatározási alapművet választja.
Ár: 2500 HUF
Határozó lapok (gyógynövény, ősmaradvány, fa- és cserjefajok a Bakonyban)
Kiknek ajánljuk: előképzettség nélkül is egyszerűen használható egy oldalas
laminált terepi határozók. Elsősorban tanároknak és természetjáró szülőknek
ajánljuk.
A Helicon Life parlagi sas (Aquila heliaca) védelmi program műhelybeszélgetésén jártunk a
jászsági Sasközpontban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)
által szervezett beszélgetésen elsősorban a programban résztvevő kutatók,
civilek és vadgazdálkodók jelentek meg. A hallgatóság soraiban természetesen
Pangeások is képviseltették magukat. Sőt, az elhangzott előadások elkészítéséhez
is hozzájárulhattunk!
A konferenciát dr. Horváth Márton (MME) projektfelelős nyitotta meg, arról
beszélve, hogy egy ilyen témában mennyire fontos az együttműködés a
vadgazdálkodók és természetvédelmi szakemberek között. Sok érdekességről esett
szó, például arról, hogy a nem-invazív módon gyűjtött tollakban található
alvadt vérből egyed azonosítást is el lehet végezni. Ezzel a módszerrel
derítették ki, hogy a költőmadarak kicserélődése –amely általában mortalitás
miatt történik– 12%-ról 7%-ra esett vissza az utóbbi időben. Egy másik újszerű
vizsgálati módszerről is halottunk, a kutyás keresésekről. Kutyák segítségével
naponta 10-15 illegális mérgezés áldozatául esett állatot is meg tudtak találni
a keresőegységek. Az elmúlt években közel 200 bűncselekményhez köthető esetet
tártak fel és több mint 2000 km utat tett meg terepen a kutyás keresőegység.
Dr. Heltai Miklós (Vadvilág Megőrzési Intézet) bemutatta a ragadozó gazdálkodási
modell elméleti hátterét. Módszer gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen a
ragadozómadarak védelmében. Sok vágómadárféle zsákmányol apróvadfajokat,
például mezei nyulat. A madarakon kívül más hatékony ragadozók (pl. róka) is
esznek nyuszit, így azok szabályozásával növelhető a nyúlállomány. Sajnos, a
nyúlpopuláció az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, így a ragadozók
(pl. sasok) nehezebben tudnak egyik kedvenc prédájukhoz hozzájutni. A róka
állomány csökkentésével lokálisan biztosítható a prédafajok populációinak
növekedése, amely végsősoron kedvezően hat a sasok állományára is.
Dr. Biró Zsolt a Jászságban végzett mezei nyúl állománybecslési
eredményeket ismertette, amelyek a beavatkozások (élőhelyfejlesztés és
ragadozógazdálkodás) ellenére sajnos nem mutattak egyértelműen pozitív képet.
Lóránt Miklós és Konyhás Sándor természetvédelmi őrök a területükön
elvégzett gyakorlati csapdázási praktikátat ismertették. A nemzeti parki
területeken végzett csapdázás a túzok állomány növekedése szempontjából is
kedvező lehet, de rendkívül munka- és energiaigényes feladat. Egy ember
4000-5000 ha-os területen tud aktívan csapdázni az év 4-5 legkedvezőbb
hónapjában (tavasz-kora nyár). Ez havonta akár 1700 km hosszúságú út megtételét
is jelentheti.
Végül dr. Szemethy Lászlótól arról hallhattunk, hogy ha segíteni szeretnénk
a mezei nyúlon –mint számos ragadozó fő prédafaján–, akkor ahhoz az élőhelyi
viszonyokat is manipulálnunk kell. A romló mezőgazdasági élőhelyeken jelentős
biodiverzitás csökkenés ment végbe és egyre kevesebb a búvóhelyként szolgáló
mezsgye. A régebben oly gyakori mezei nyúl állománya hanyatlásnak indult,
ismereteink pedig idejét múltak. Tudjuk, hogyan viselkedett a nyúl 30-40 évvel
ezelőtt, de a megváltozott agrárkörnyezetben minden bizonnyal e faj is
változtat valamennyit a stratégiáján. GPS jeladós nyulakon végzett vizsgálatok
azt mutatták, hogy a korábbi szakirodalmak alapján 30-50 ha-os mozgáskörzettel
rendelkező mezei nyúl akár 500 ha-on is mozoghat. Ez pedig nagy gond, mert
szórakozásból a nyúl sem szeret hatalmas területeken barangolni… A
mozgáskörzetben beállt változás valószínűleg az élőhelyromlás következménye: a
nyulak keresik a megfelelő táplálkozó- és búvóhelyeket. Ha ezekből (pl. mezsgyék)
sok volna, akkor nem kéne ennyit kóborolnia a nyusziknak.
Az előadások végi beszélgetésekben sok másról is szó esett, de egyben
mindenki egyetértett: a vadgazdálkodóknak és természetvédőknek számos közös
érdeke van és ezekért közösen is kell tenni a jövőben.
Az összejövetelt egy vetítés zárta, ahol a természetfilm.hu Helicon Life rövid filmjeit tekintettük
meg.
A Pangea Egyesület oktatóközpontjához szervesen
hozzátartozik a vegyszermentesen termelő gazdaság, gyógy-és fűszernövény kert,
helyi tájfajtákból kialakított gyümölcsös, no meg célunk az őshonos magyar
háziállatfajták bemutatása is. Éppen ezért az igen csak keveredő és szaporodó
birkáinknál el kellett egy kis állományszabályozás (ritkítás).
Egy szó, mint száz, hétvégén nekiláttunk 16 birka
levágásának, és feldolgozásának. Az állatok nyúzása és zsigerelése közben rögtönzött anatómia órát is tartottunk. Természetesen nem csak a húst hasznosítottuk,
hanem a sok-sok gyapjút is, a koponyákat kifőztük, a faggyúból madárkalács készült, és még jó sok hurkát is töltöttünk a megannyi vérből. Igazi gasztronómiai csemegékkel is megörvendeztettük magunkat közben: készült hagymás vér, vesevelő, resztelt máj, meg egy kis sült here is.
Nemsokára még 10 birka levágása következik, és egy
egyesületi disznóvágás is, hogy egész évben legyen mit ennünk az önkéntes
programokon, kertészkedős hétvégéken, és túrák után fáradtan hazaérve.
Tegnap debütált a
Bolygónk, a Föld 2 (Planet Earth 2), amelyben a még mindig a jó egészségnek
örvendő Sir David Attenborough a narrátor. Az Internetet azóta bejárta egy
videó részlet az első epizódból, amelyen sötét repedésekből zombi szerűen
előmerészkedő kígyók
üldöznek egy gyíkot. A gyík neve pontosan is kiderült: ők azok a tengeri
leguánok (Amblyrhynchus cristatus),
akik csak a Galapagos-szigeteken honosak és víz alatti moszatokkal
táplálkoznak. A sikló egy kevésbé ismert faj képviselője. Általánosan
elfogadott magyar fajneve szerintem nincs is, de angolul Galapagos racer-nek (Alsophis biseralis) hívják.
Ez a siklófélének
emberre nem veszélyes, gyenge méreggel rendelkezik. Veszélyeztetett (Endangered) faj, bár jelenleg nincsenek
a megőrzésére irányuló konkrét projektek a szigeten (nem úgy, mint a leguánra).
A szigetcsoporton előforduló három alfaja közül a nyugatinál figyelték meg a
filmen látható „falkában” történő vadászatot. Bár ez leginkább
azt jelentette, hogy sekély vizű medencék mellett gyűltek össze az állatok és onnan vetettek szemet különböző kishalakra. Vagya sziklarepedésekben megbúvó halakat fogyasztották.
Kik ők? A három képen egy ehető, egy nem ehető tömlős gomba és egy ehető, de védett faj látható! Hazánkban 2005 óta vannak védett gombák, jelenleg 58 ilyen faj van az országban.
A Svájci-Magyar
együttműködési alap által támogatott “Fenntartható természetvédelem
magyarországi Natura 2000 területeken” (SH/4/8 projekt)
című projekt zárókonferenciáján jártunk!
A Natura 2000 háló az Európai
Unió által létrehozott összefüggő ökológiai hálózat, amely az egyes területek
és fajok védelmén keresztól igyekszik a biológiai sokféleség (diverzitás) megóvásához hozzájárulni. A magyarországi Natura 2000 területek az ország teljes területének több mint
20%-át teszik ki. A projekt célja az volt, hogy a közreműködő partnerek
segítségével módszertani fejlesztéseket, monitoring eljárásokat és állapotfelméréseket
lehessen ezeken a területeken költséghatékonyan és eredményesen elvégezni.
A rengeteg előadó
közül a teljesség igénye nélkül szemezgettünk. A szakmai előadások sorát dr.
Szemethy László kezdte, aki bemutatta a SZIE munkáját a projektben. A halakkal
kapcsolatos monitoring során több mint 40 faj 25.000 egyedét vizsgálták a
szakemberek. Az emlős ragadozókkal kapcsolatban számos új és továbbfejlesztett
módszer (pl.: kérdőíves adatgyűjtés, nem-invazív szőrtani vizsgálatok) segítségével
járultak hozzá a standardizálható adatgyűjtéshez. Vadhatás vizsgálatok során a szakemberek több mint 73.000 adatott gyűjtöttek a Mátrában, ahol kiderült, hogy a nagytestű
növényevők általában nem a főfafajt preferálják, ha a kínálatban egyéb fásszárúak
is a rendelkezésükre állnak.
Dr. Horváth
Ferenc elmondta, hogy vizsgálatukban az elmúlt 230 év állapotváltozásait
figyelték meg különböző Natura 2000 területeken. A mért mintapontokon az utóbbi
időben úgy néz ki, hogy a természetszerű élőhelyek újra teret hódítanak, de az
alapvető tendencia a több mint 200 év során negatív volt a természetesség szempontjából
(pl. erdőket mezőgazdasági területek váltották föl).
Dr. Grónás Viktor
bemutatta, hogy a természet- és környezetbarát kísérleti gyepterületeken és
erdőkben a projekt időtartama során milyen változások álltak be. A Duna
melletti legeltetéssel is kezelt helyszíneken például a természetes szikes vegetáció
került előtérbe az addigi nádassal borított élőhelyeken.
Bemutatásra
került egy jó kis honlap is dr. Podmanicky
László által, ahol a gazdálkodók a saját területükre vonatkozóan előállíthatják
a kezelési előírásokat, amelyeket egy nagyobb kezelési egységre határoztak meg.
Az előadásokat
Nagy Dénes (MME) és Tóth Péter (MME, projektmenedzser) zárta, akik
elmondták, hogy a madarakon kívül denevérekre, kétéltűekre és hüllőkre is
kiterjedt az adatgyűjtés. Tóth Péter kiemelte, hogy a hazai és svájci partnerek
között végig jó munkakapcsolat volt. Több mint 100 hazai vállalkozást mozgatott
meg ez a természetvédelmi gyakorlatban is hasznos a projekt.
Örülünk, hogy részt vehettünk ezen az inspiráló konferencián!
A kiskunhalasi Szilády Áron református gimnázium 6. osztályos diákjai nálunk jártak Pénzesgyőrött és úgy tűnik jól érezték magukat :)! Köszönjük a szép beszámolót (a linkelt oldal alján .pdf prezentáció is található)! Reméljük hamarosan újra találkozunk :)!
Múlt hét kedden
(2016.10.11.) egy tanulságos nemzetközi megbeszélést rendeztek a Szent István
Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének (SZIE VMI) és a besztercebányai Matej Bel Egyetemnek a munkatársai. A téma volt a hazai
nagyragadozók helyzete, valamint jelentőségük az ökoszisztémában. Az eseményre
a veresegyházi Medveotthonban került sor, amelyet a város polgármestere,
Pásztor Béla mutatott be nyitóbeszédében.
A szakmai
előadásokat dr. Katona Krisztián (SZIE VMI) indította, amelyben elmondta, hogy
hazánk nagyvad fajai ökoszisztéma mérnökként viselkedhetnek, mivel
jelenlétükkel gyakran befolyásolják (pl. magterjesztés, túrás, táplálkozás) egy
élőhely szerkezetét vagy állapotát.
Dr. Szemethy
László a hazai nagyragadozók helyzetéről és elterjedéséről tartott előadást,
amelyben hangsúlyozta, hogy az utóbbi időkben egyre többet előkerülő farkas és
medve észlelések nem hazai sajátosságok. Szerencsére e fajok állomány Európa szerte növekedésnek indult az elmúlt években. A hazai megjelenések
is természetes betelepülés következményei, nem pedig mesterséges
betelepítéseké.
Gömbkötő Péter, a
Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) zoológiai referense már konkrét
adatokkal is ellátta a hallgatókat miután bemutatott néhány automata kamerás
felvételt a nemzeti park területén élő farkasokról. A SZIE VMI, valamint
Mezőgazdasági és Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK) munkatársaival a közelmúltban közösen
végzett vizsgálatok eredményeként elmondható, hogy a BNPI területén élő
farkasok egyedszáma 12-18 körül mozog. A számításaikat nem-invazív (közvetett)
minták (pl.: ürülék, szőr) gyűjtésére és azok genetikai vizsgálataira (STR
markerek) alapozták.
Az
műhelybeszélgetés során a hallgatóság soraiból felszólalt Szép Ábrahám is, aki
elmondta, hogy nagyragadozók elleni védelem egy fontos eszköze lehet a
megfelelő pásztorkutyák (pl. kuvasz) tartása is. Az ilyen kutyák
beszerzése kár prevenciós célokra akár ingyen is megoldható hazánkban.
Nuno Guimarães,
egy portugál doktoranduszhallgató a szlovák Matej Bell Egyetemről az ottani
farkasok állományhelyzetéről, elejtési lehetőségeiről és a kár kompenzációról
beszélt. Az utóbbi évek farkas terítéke 30-50 egyed között mozgott
Szlovákiában. A korábbi zavaros szabályozások 2003-tól megszűntek és a farkas
egyes magterületeitől eltekintve vadászhatóvá vált országszerte. Az elejtési
kvóták megyénként különböznek, de az esetek nagy részében ezeket a kvótákat nem
tudják elérni, így mindig a megengedettnél kevesebb a legális elejtés (az
orvvadászatról nincsenek pontos adatok). A házi állatokban okozott kártétel
kompenzációjára a szlovák kormány tavaly 100.000 EUR-t fizetett ki, ez azonban
még mindig elmarad a Portugál helyzettől ahol nem ritka a 700.000 EUR-os
kifizetés sem. Nuno jelezte, hogy ez az összeg azért ilyen magas Portugáliában,
mert az ottani farkasok gyomor- és ürüléktartalom vizsgálatok alapján
elsősorban házi állatokat fogyasztanak (hazánkban és Szlovákiában pedig
vadállatok az elsődleges prédafajok).
Az előadás
sorozatot az amerikai Gregg Losinski (Idaho Dept. Of Fish and Game) zárta egy
nagyon gyakorlatias és praktikus prezentációval. Dióhéjban elmagyarázta az
észak-amerikai gazdálkodási modellt (North-American Wildlife Conservation
modell), amelynek lényege, hogy a vadászatból származó állami bevételeket
ténylegesen konzervációbiológiai célokra fordítják. Hangsúlyozta, hogy az
európai helyzet kicsit más, hiszen az Egyesült Államokban könnyebben
hozzájuthatnak a fegyverekhez és a vadászat is sokak számára elérhető
tevékenység (Idahoban egy ragadozó (pl. fekete medve, farkas) elejtése 10-11
dollár körül van). Idaho területe egyébként több, mint kétszerese
Magyarországénak, mégis alig több mint másfél millió lakossal rendelkezik. Az
államban ezért nagy kiterjedésű háborítatlan erdők („wilderness area”) is
megtalálhatóak, amelyekben 800 körüli farkasállományt becsülnek a szakértők (az
éves elejtés egyébként 200-300 egyed körüli). Gregg arról az érdekes
jelenségről is beszélt, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkban -ahol tevékenysége
egy részét végzi- a grizzly medvék állomány elért egy olyan határt, amelyen
bekapcsolódott a sűrűségfüggő szabályozás, amely a bocsok elhullásához
vezetett. Így jelenleg a medvék vadászhatóvá tételét szorgalmazzák
(„delisting”) és próbálják azt kommunikálni, hogy ma már inkább más védett
területeken van szükség e fajok kutatására és védelmére.
A beszélgetést
egy kellemes ebéd és egy rövid séta zárta a Medveotthonban, amelyet Szilágyi
István állatkoordinátor vezetett.
Az esemény
létrejöttét a "Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000
területeken" SH/4/8 regisztrációs számú Svájci-Magyar Együttműködési alap
támogatta.
A 2016. július 15-24. között Pénzesgyőrben,
az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával megrendezett nemzetközi
Tolkien tábor nagy sikert aratott a külföldi és magyar résztvevők között. Az 55
táborozó megismerkedhetett a Bakony szívével: meglátogatták a helyi
bútorfestőket (Bakonynána), méhészeket (Olaszfalu), kolostorokat és múzeumokat
(Zirc és Bakonybél); a Pangea Egyesület központjában pedig fafaragást,
kemenceépítést és kerámiakészítést tanulhattak a helyi mesteremberektől.
Természetesen a litván és finn résztvevők sem üres kézzel jöttek: mi a
fémöntés, a gyógynövények és a baltikumi szövés-fonás és kenyérsütés, sőt, a
sörfőzés tudományát is elleshettük tőlük; a tábort pedig a kölcsönös nyelv-,
tánc- és énektanulás tette különlegesen színessé.
Az utolsó napra tervezett Vásáron is számos
látogató vett részt, akik megtapasztalhatták, hogy mit is szerettük volna
elérni a táborral: a szomszédaink és barátaink felé való nyitást; a
hagyományokon és tradicionális mesterségeken alapuló, fenntartható élet
megtapasztalását; a természet tiszteletét; az új tudás és tapasztalat
keresését; és nem utolsósorban a tartós, határokon átívelő barátságok
születését. Nagyon fontosnak tartottuk megmutatni, hogy különböző kultúrákból
és élethelyzetekből származó emberek milyen könnyen együtt tudnak működni
szívvel-lélekkel, ha megtalálják a közös hangot: a mi esetünkben ezt Tolkien
írásainak és világnézetének szeretete jelentette.
A tábor végére egy különlegesen
összekovácsolódott közösség jött létre az élmények hatására, és bár a Bakonyban
eltöltött tíz nap nagyon kevésnek tűnik, reméljük, hamarosan visszatérhetünk,
finnek, litvánok, és magyarok erre a gyönyörű vidékre és ebbe a csodás
környezetbe.
Kiemelt köszönettel tartozunk a Pangea Egyesületnek a helyszín biztosításáért, és a helyszínen folyamatosan jelenlévő
önkénteseik/alkalmazottak segítségéért, akiktől rengeteget tanultunk, és
akiknek köszönhetően mindenki csodálatosan érezte magát.